Istab poharában: a paraquat

Az öngyilkosok rendhagyó ízlése okozta a vesztét, valamiért őt választották. A reá szavazók gyógyítása ugyanis reménytelen; a paraquat körülményesen lassú, de biztos kezű gyilkos. Ebbéli tulajdonságán kívül a madarak szervezetében az egyik legsúlyosabb fejlődési rendellenességet okozza...

            A paraquat totális gyomirtó szer: a növényt – bármelyik részére permetezzük is – elpusztítja. Még 1958-ban fedezték fel, és az angol ICI vegyigyár kezdte forgalmazni Gramoxone, Dextrone és Esgram márkaneveken. Az üzletbe később a Tiszavasvári Alkaloida szintén beszállt, legalábbis mindaddig, amíg a gyártásban problémák nem jelentkeztek, s ezt követően meg nem tiltották, hogy egy telephelyen megférhessen egymás mellett a gyógyszer- és a növényvédőszer-gyártás. Ekkor az Alkaloida habozás nélkül hátat fordított a növényvédő szereknek.

Ellenszere nincs

            Ha azt hisszük, hogy a gyomirtó szerek – összefoglaló nevük alapján – csak gyomokat irtanak, nagyon-nagyon tévedünk. Az elnevezést a kereskedelem múzsája ihlette; arra utal, hogy mire használhatók, nem pedig arra, hogy hatásukat milyen úton érik el. A paraquat az élővilágban általánosan elterjedt redukciós folyamatokat gátolja. Sejtjeinkben elektronforgalom megy végbe: az elektron – az adományozó molekulától a fogadóig – egyik vegyületről a másikra kerül. Mindezt egy enzimrendszer tagjai, a citokróm c, b5 stb. irányítják, s e folyamatban az elektront – miként egy jó csapat játékosai a labdát - passzolgatják egymásnak. Ám a paraquat képes rövidre zárni az elektronforgalmat. Akárcsak egy kád vízbe dobott működő hajszárító, elszabadítja a „negatív szellemet”. Míg azonban otthon a jobbik esetben a főbiztosíték kiolvad, a paraquatra nincs a testünkben fék, s létfontosságú szerveink egyszeriben leállnak.

Főképp a nyáreleji „új burgonya” gépi betakarításához lombtalanítják a bakhátakat

A diquat (balra) és a paraquat (jobbra) szerkezeti képlete

            A mérgeződésnek lefolyása van, azaz kiteljesedése időbelileg mérhető: van, ami gyorsan hat, mint a legendás ciánkáli, de van, ami lassú, mint a galléros-bocskoros gyilkos galóca mérge, a falloidin. Ez utóbbi módon öl a paraquat is. Lenyelése után égő, maró érzést okoz a nyelőcsövünkben. A légzésbénulás azonban csak napok, hetek múlva következik be – a bipiridilium* típusú mérgeződésekre jellemzően –, miután belünk, májunk és vesénk leállt, a keringés is összeomlik. Belélegezve és bőrön keresztül szintén felszívódik, s végzetes tüdőödémát okoz. A mérgek egy részére van ellenméreg, s az orvos, ha idejében a kezébe kerülünk, segíthet rajtunk. (A foszforsavészter alapú rovarölő szerek ellen ilyen például az atropin.) De vannak olyan mérgek, amelyeknek nincsen ellenszerük: a paraquat ilyen. A fél órán belül végrehajtott hánytatás, gyomormosás, majd valamilyen adszorbeáló szerrel való itatás még életet menthet. Ha azonban már felszívódott a paraquat, az orvos a kórházban is csak asszisztálhat hozzá, jegyzetelgethet, fájdalmat enyhíthet.

A paraquat „zamata”

            Kaliforniában 1965 és 1977 között a növényvédő szerekkel elkövetett öngyilkosságok viszonylatában az arzén és a sztrichnin vezettek. Újabban nem igazán a patkányméreg vagy a bolhapor az, amit az emberek szívesen választanak erre a célra; nincs bennük semmi – a pillanathoz illő – emelkedettség. El sem tudom képzelni Rómeót, amint az eredendő drámai pátoszt megcsúfolva bolhaporral végez magával, hogy kövesse Júliáját. Más a helyzet a balesetekkel. Ebben az Amerikai Egyesült Államokban a foszforsavésztert tartalmazó rovarölő szerek – a phosalone, a chlorpyrifos, az azinphos-methyl, a methomyl és a dimethoate – vezetnek.
A problémát elsőként feltárni igyekvő Angliában 1981 és 1986 között 9 ezer heveny mérgezést regisztráltak, de ennek csak 0,6 százaléka függött össze növényvédő szerekkel. Az esetek fele öngyilkossági kísérlet, a másik fele foglalkozási baleset volt. Meglepő módon a növényvédő szeres öngyilkosságok felében a paraquat volt a címszereplő, s az öngyilkosok annak jó íze miatt szavaztak rá. Az ICI az addig némi kulináris élvezetet is nyújtó Gramoxont festékkel felismerhetővé színezte, hogy ne hasonlítson semmilyen italra, és hánytatóval látta el, de a tiltakozás már megindult ellene: nemkívánatossá vált. Ennek ellenére utánpótlásáról éppen napjainkban intézkedik az ICI utóda, a Zeneca, amennyiben 60–80 millió dollár beruházással Nantongban (Kínában) évente 3–6 ezer tonna teljesítményű paraquatgyárat épít, amely Ázsiát látja majd el.
Minél mérgezőbb egy növényvédő szer, a vele kapcsolatos balesetek száma annál nagyobb. Éppen ezért például Skandináviában a ciánkálinál „csupán” két és félszer kevésbé mérgező növényvédő szereket sem engedik forgalomba hozni. Hazai egészségügyünk nem így gondolkodik. Talán nálunk nincs túlságosan sok - legalábbis okát illetően feltárt - növényvédő szeres baleset?
            Hazánkban a paraquat az 1960-as évektől vált az öngyilkosok kedvencévé, és az ezzel elkövetett öngyilkosságok számát tekintve követtük Anglia példáját: betiltották, s ehhez elégséges indok volt az öngyilkosok „ízlése” (és hogy nincs ellenszere!). De a többi extrém módon mérgező balesetveszélyes növényvédő szer is megérdemelne hasonló megfontolást.

Már csak néhány napraforgó feje sárga, a többi érett: „jöhet a diquat”!

            A másik csapás a toxikológiai vizsgálatok felől érte a paraquatot; teratogenitás – fejlődési rendellenesség – okozásával vádolták meg, azaz felkerült arra a 35-ös listára, amelynek tagjait a London Food Commission (a Londoni Élelmiszer-bizottság) azzal gyanúsította meg, hogy torzszületést idézhetnek elő, hasonlóan, mint a Contergan néven elhíresült egykori nyugtató, a thalidomid.

További vádak

            Madarak (csirke, fürj, kacsa) szervezetében a legsúlyosabb embriótoxicitást és teratogenitást (tüdő- és agyfejlődési zavarokat) mutatta; egérben a hím ivarsejtek osztódásakor kromoszóma-aberrációkat okozott. Emberi vérsejtekben genotoxikusnak* bizonyult. A paraquat gyártásában dolgozók között rosszindulatú, okait illetően UV-sugárzás kiváltotta mutagén hatásra és onkogén* aktiválásra támaszkodó, a bőrráktól eltérő betegséget figyeltek meg, amely részben az arzén típusú bőrrákra – a Bowen-betegségre* – emlékeztetett. A munkások bőrében ugyanekkor egy allél* megváltozására figyeltek föl, amely azonban mindig „hallgatott”.
A paraquat igen lassan bomlik: vízi környezetben öt hónap múlva feleződik. Szerencsére az agyagszemcséken megkötődik, ezért rendszerint nem éri el a talajvizet, mindez azonban nem vonatkozik homoktalajokra és a paraquat fő bomlástermékére, a karboxi-1-metil pyridinium-kloridra.

Tájkép – deszikkálás után

            A paraquat rokonát, a diquatot Reglone (Zeneca) és Aquacid (Chipman Chem.) néven még ma is megvásárolhatjuk (Dánia ennek használatát szintén betiltotta).

A felebarát

            Mint egyetemista, nyári munkaként egy Reglone nevű gyomirtó szerrel a gazdáját megfojtó növényparazitát, arankát irtottam. Az özönvíz előtti szórópisztolynak minden csatlakozása szivárgott, s a kezem folyamatosan permetlében ázott. Egy hét múlva minden karcolásnál gennyes hólyag lett rajta, az ízérzékelésemet elvesztettem, és spontán orrvérzés kínzott. Nem értettem, mi történhetett, csak később, amikor a kutatásaimnak is tárgyává vált a citokróm P-450 enzimrendszer. Ha abban az évben egy kicsivel több aranka van brigádunk területén, azaz hosszabb ideig ázom a permetlében, valószínűleg ma nem én írnám e sorokat. A diquatmérgezés – a paraquatéhoz hasonlóan – nem ellenadagolható, a sejtekben folyó elektronforgalmat szétkapcsolja, s a növényekkel együtt elpusztítja az állatokat, s az immunrendszert is támadja.
Némelyek szerint Magyarország fejlesztette ki az úgynevezett deszikkálási technológiát. A növények jókora hányadát – a burgonyát, a napraforgót, a szóját, a borsót, a rizst, a repcét stb. – nehéz betakarítani, mivel még termésérésük után is zöld a lombjuk. Ilyenkor repülőgépen a táblák fölé röpülnek, meghintik azt brómtartalmú diquattal; a zöld növényi részek gyorsan leszáradnak, s néhány nap múltán jöhet a betakarítógép. Így csökken a betakarítási vesztesség, de csökken az állatok esélye is arra, hogy megússzák a méreganyagokat.

(ET verzió)