Férfias fogamzásgátlók: DBCP és EDB

            A talajfertőtlenítés ökotoxikológiai szempontból a növényvédelem legkínosabb ágazata. Nincsenek benne megfelelő megoldások. Persze, ha a farmernek választania kellene, hogy bizonyos növények termesztését szüneteltesse-e egy időre a talajlakó kártevők miatt, különben a kártevők elleni védekezés közben sterillé válik, máris borítékolhatjuk a választ.

            Mindjárt két legyet ütünk egy csapásra: az egyik az Oppenheim által 1833-ban előállított DBCP (1,2-dibróm-3-klórpropán; a Dow Chem. Fumazone, a Shell Nemagon néven forgalmazta), a másik a Neifert és munkatársai által 1925-ben leírt EDB (etilén-dibromid; 1,2-dibrómetán; a Dow Chem. Bromofume és Dowfume 85 nevű termékei).

Férfisterilitás

            Egy észak-kaliforniai város lakói közül egyre több nő fordult nőgyógyászhoz meddőségi problémákkal. Amikor az orvosi vizsgálatot a férjekre is kiterjesztették, kiderült, hogy meglepő módon ugyanannak a vegyigyárnak (Occidental Petroleum, Lathrop) voltak a dolgozói. A vizsgálat megdöbbentő eredménnyel zárult: a férjek csaknem felének a spermiumszáma 90 százalékkal kevesebb volt a rendesnél. A további vizsgálatok kimutatták, hogy a DBCP nevű szer használata és a spermiumszám-csökkenés között szoros összefüggés van. Később kiderült, hogy az ember- és patkányherében a DBCP speciális toxinként kötődik a DNS-hez, és annak „törését” idézi elő. A DNS-töréstől a kromoszóma* szerkezete, és ezáltal információs tartalma módosulhat, s mutáns utódsejtek jönnek létre. Ivarsejtek esetében ez különösen veszélyes, mivel az utódnemzedéket is érinti. A DBCP-re a patkány háromszor érzékenyebben reagált, mint az ember. Ebből arra következtettek, hogy a DBCP vagy azelőtt aktiválódik a befogadó szervezetben, mielőtt hatását kifejtené, vagy a „DNS-javító” funkció* az ember heréjében jobb, mint a patkányéban. A fent említett EDB viszont a patkányhoz hasonlóan az embert sem kíméli.

            Az IARC listája az emberben nagy valószínűséggel rákot okozó hatóanyagok legmagasabb „kasztjába” sorolta az EDB-t; a növényvédő szerek közül a captafollal együtt (ezt fasebek kezelésére használtuk) vezeti a listát. Az EDB egérben gyomor-, tüdő- és bőrrákot; patkányban, az előzőek mellett máj-, orr-, nyálkahártya- és emlőrákot is okoz, ezért az Egyesült Államokban 1983-ban betiltották. Ennek ellenére már 1984-ben Floridában több kút vizében észlelték, valamint gabonából készült termékekben magas szermaradványértékeket mértek. Ezt követően csaknem száz süteményfélét távolítottak el az üzletek polcairól.

Felebarátok körül

            Az EDB és a DBCP gázosodó, talajfertőtlenítésre használt anyagok. Alkalmazásuk után a talajban lévő fonalférgek, rovarok, gombák és növények elpusztulnak. Üvegházakban és fóliasátrakban előszeretettel alkalmazzák ezt az eljárást a metil-bromid vagy az 1,2-diklór-propán és az 1,3-diklór-propén keveréke mellett, ott ugyanis a nedves talaj miatt a gyökérgubacsképző-fonalférgek súlyos veszteségeket képesek okozni. Mások szerint, mivel a talajban a hasznos élő szervezeteket is elpusztítják – például a fonalférgekre specializálódott hurokvető gombákat –, a totális talajfertőtlenítő szerek csak tovább súlyosbítják a helyzetet, nélkülözhetetlenné téve saját használatukat.

            A metil-bromidról (a Dow Chem. gyártja Dowfume MC2 néven) azt tudjuk, hogy mutagén, a hererák kialakulásában (promoció*) játszik szerepet, s rombolja az ózonréteget. A napfény – a szűrőfunkciójú ózonpajzs helyenkénti kilyukadása miatt – változatlan UV-tartalommal éri el a Föld bizonyos területeit, így a bőrrák kockázatának növekedése miatt kerülendővé vált. Meglepő élmény, hogy Ausztráliában a gyalogosok az utcák árnyékos oldalán közlekednek. Egy átlagos „ausi” reggel bekeni magát a legnagyobb fényvédő faktorú naptejjel, majd munkába indul. Az utcán mániákusan kerüli a napos oldalt, a tengerhez csak a kora reggeli órákban vagy alkonyatkor megy. A nappal hullámlovagló és napozó kevesek általában külföldiek, akik nem firtatják,hogy egy ilyen napfényes kontinensen miért olyan fehér mindenki.
            Az 1,2-diklór-propán (ezt a komponenst a Dow Chem., mint a problémák okozóját visszavonta a forgalmazásból és új termékeibe helyette metil-izotiocianátot kever) és az 1,3-diklór-propén (a Dow Chem. gyártja Telone néven) keverékét Shell-DD (Shell) és Di-Trapex (Shering) néven volt forgalomban Magyarországon. Üvegházi talajfertőtlenítésre használták, de a Shell-DD-t engedélyezték szőlőben, gyümölcsösökben és dohányföldeken, a Di-Trapex-et pedig a burgonyavédelemben is. Az IARC listája szerint emberben mindkét hatóanyag nagy valószínűséggel daganatkeltő. Az 1,2-diklór-propán egérben gyomor-, orrüregi- és tüdő-, patkányban ezenkívül emlődaganatot okoz; az 1,3-diklór-propén egérben tüdő-, gyomor- és húgyhólyag-, patkányban gyomor- és a májdaganatot kelt. 1990-es kaliforniai vizsgálatok azt mutatták, hogy az említett hatóanyag kilencszázszor nagyobb mennyiségben fordul elő a levegőben, mint az, amely száz emberből egyben daganatképződést indukál. A legmagasabb értéket egy, a szerrel kezelt cukorrépatáblától nem messze levő középiskola (Merced, Egyesült Államok) környékén mérték a levegőben. A mérést követően Kaliforniában betiltották az 1,3-diklór-propén alkalmazását. Azt is ténynek könyvelhetjük el, hogy az 1,3-diklór-propént tartalmazó Telone II-ben 2,5 százalék 1,2-diklór-propán, és 1 százalék epiklór-hidrin (lehetséges rákkeltő) szennyezés van. A harmadik szennyeződés a triklór-propén (1,5 százalék), amelyet nem teszteltek kellőképpen. Az 1,3-diklór-propén vízoldékony, így eléri és szennyezi a talajvizet: bomlási felezési ideje 3-70 nap.

Kemosterilitás

            Egyes növényvédő szerek szaporodásra gyakorolt negatív befolyása legalább olyan baljóslatú, mint más növényvédő szerek rákkeltő hatása. A férfitársadalom számára nincs fenyegetőbb a férfiasság bármelyszegmensét veszélyeztető tényezőnél. Gondoljuk végig a kemosterilánsban rejlő kedvezőtlen lehetőségek sorát: az egyik módszer a sterilizálás, amely lehet időszakos (azaz a kezelést abbahagyva a sterilitás megszűnik) vagy végleges (ez itt baleset); míg a további esélyek következménye embrióelhalással párosuló spontán vetélés, vagy életre szóló következményekkel járó, genetikai hibával születő utód lehet.
A benomyl, amely a nálunk használt gombaölő szerek közül az egyik legkedveltebb, patkányban dózisfüggő hereszövet-degenerációt okoz. Az ivarsejtekről tudnunk kell, hogy míg a petefészekben meghatározott számú petesejt van, amelyek kvázi egykorúak, addig a herében újabb és újabb spermiumgenerációk keletkeznek osztódással, és maturálódnak. A folyamatos osztódás apró és halmozódó örökletes hibákra ad alkalmat, ezért a külső hatások is igen érzékenyen érintik. Ennek a következménye, hogy idős férfiak gyermekei között gyakoribbak a genetikai eredetű betegségek.

Talajfertőtlenítőszer-perek

(ET verzió)